Honoré de Balzac
Gabo Kiadó
„Ha a töméntelen történet közül csak a Goriot apót, a César Birotteau-t, az Elveszett illúziókat és az Eugénie Grandet-t írta volna meg, akkor is vele kellene kezdeni a realista regény történetét. Holott még a kisebb elbeszélések között is akad páratlan remekmű”. – olvashatjuk a Világirodalom Arcképcsarnokában az íróról.
Az Eugénie Grandet méltán tartozik Balzac legjelentősebb és legnépszerűbb regényei közé. Az Emberi Színjáték-ban sok pénzsóvár, uzsorás alak lép elénk, de soha ilyen mesteri kézzel, soha ilyen erővel, soha ilyen lélektani finomságokkal nem keltette életre Balzac a zsugoriság megtestesítőjét, mint az öreg Grandet alakjában. Az aranyzsákokon ülő, szörnyű aggastyán házában mindenki örömtelenül él, és keserűen hal meg. Fukarsága tönkreteszi egyetlen lánya boldogságát. Grandet apó becsapja gyermekét, hogy ne kelljen megosztani a vagyont, felesége remegve-rettegve él mellette egy hosszú életen át. A magányosságra és tudatlanságra ítélt Eugénie kristálytiszta szerelme belefullad a zsarnoki és zsugori apa szeretet-óceánjába. A pénzéhség nemcsak Eugénie szerelmét öli meg, de megrontja jellemét is, elapasztja vágyait, és mire magára marad harmincéves korában, mint hét vármegye leggazdagabb lánya, már nincs ereje többé küzdeni a boldogságért, a szerelemért.
Eugenie Grandet Saumurban él apjával, akit hatalmas vagyonáért a kisvárosban mindenki irigyel, tisztel, elismer. Eugenie szenved apja zsarnokoskodása valamint két ellenséges család irigykedése és cselvetései miatt. A városba érkezik Charles, akinek az apja majdnem a csőd szélén áll. Eugenie beleszeret. Hűségesküjük után azonban a férfi útnak indul Indiába szerencsét próbálni.
Balzac: Eugénie Grandet című könyvének cselekménye Franciaországban játszódik, a 19.század első évtizedeiben. Az ország viharos történelmi időket élt át:
a Nagy Francia Forradalom sorsfordító bizonytalanságai, a jakobinus diktatúra Saint-Just zavaros ideológiájából táplálkozó öncélú vérengzése, thermidor, majd Bonaparte Napoleon ellentmondásos uralma- más népnek ennyi sorsfordulat félezer évre is elegendő volna. Meg aztán, zavaros tengerben mindig felbukkannak a cápák, az ügyeskedők, akik más kárán, sietve szedik meg magukat.
Közéjük tartozik az álmos kisváros, Saumur, leggazdagabb polgára is. Grandet apó, az egykori kádár (azaz: hordókészítő), kihasználta a lehetőségeket, érvényre juttatta akaratát, felvásárolt mindent, amit csak lehet, hogy aztán csillagászati áron bérbe adhassa. Grandet apó azonban, sok más újgazaggal ellentétben, nem pazarol, nem villogtatja újonnan szerzett vagyonát, inkább titkolja. Magyarán: zsugori. A házban még viaszgyertyát sem szabad használni, csak a faggyúgyertya a megengedett. A reggeli kenyéradag is szigorúan ki van mérve, egy dekával sem ehet senki többet, mint amennyi az öregúr szerint neki jár. A cukor egyenesen luxuscikk. Igazi értéke itt csak a felhalmozott pénznek van. Gyönyörködni az aranyban, ez a fifikás kereskedő legnagyobb öröme.
Eugenie, Grandet lánya épp eladósorba került, s a várhatóan gazdag hozományért két család verseng. Az apa élvezi, hogyan próbálnak "pitizésben" túltenni egymáson a helyi nemes famíliák tagjai, ám egyiknek sem akarja adni lánya kezét. Ebben a helyzetben váratlan esemény történik: megérkezik Párizsból Charles Grandet, Eugénie unokafivére, az ártatlan lány szívében pedig megdobban valami...
Közéjük tartozik az álmos kisváros, Saumur, leggazdagabb polgára is. Grandet apó, az egykori kádár (azaz: hordókészítő), kihasználta a lehetőségeket, érvényre juttatta akaratát, felvásárolt mindent, amit csak lehet, hogy aztán csillagászati áron bérbe adhassa. Grandet apó azonban, sok más újgazaggal ellentétben, nem pazarol, nem villogtatja újonnan szerzett vagyonát, inkább titkolja. Magyarán: zsugori. A házban még viaszgyertyát sem szabad használni, csak a faggyúgyertya a megengedett. A reggeli kenyéradag is szigorúan ki van mérve, egy dekával sem ehet senki többet, mint amennyi az öregúr szerint neki jár. A cukor egyenesen luxuscikk. Igazi értéke itt csak a felhalmozott pénznek van. Gyönyörködni az aranyban, ez a fifikás kereskedő legnagyobb öröme.
Eugenie, Grandet lánya épp eladósorba került, s a várhatóan gazdag hozományért két család verseng. Az apa élvezi, hogyan próbálnak "pitizésben" túltenni egymáson a helyi nemes famíliák tagjai, ám egyiknek sem akarja adni lánya kezét. Ebben a helyzetben váratlan esemény történik: megérkezik Párizsból Charles Grandet, Eugénie unokafivére, az ártatlan lány szívében pedig megdobban valami...
A család paraszti eredetű, a „de” nemesi partikulát Balzac ragasztotta nevéhez. Dél-Franciaországból származó apja - eredeti nevén Balssa - a császárság alatt hadsereg-élelmező tisztviselőként gazdagodott meg. A fiú tanulmányait az oratoriánus szerzetesek vendôme-i kollégiumában kezdte, majd szülei kívánságára jogot hallgatott. Egy ideig egy ügyvédi irodában bojtárkodott, de közben a Sorbonne irodalomtörténeti előadásait is látogatta. Húszéves korában elhatározta, hogy az irodalomnak szenteli életét. Buzgón tanult, majd - különféle álneveken: Lord R'Hoone, Horace de SaintAubin, Saint-Alme - kiadta első műveit, a biztos siker reményében írt kalandregényeket. Kudarcuk után üzleti vállalkozásokba fogott: kísérletezett könyvnyomtatással, könyvkiadással, de csakhamar eladósodott, csődbe jutott, és tönkretette családját is. Egész életében küzdött hitelezőivel (ebben az időben egy idősebb asszony, Madame de Berny támogatta). Ismét az írásba vetette magát: páratlan erőfeszítéssel és önemésztő munkával évi öt-hat regényt alkotott. Keményen dolgozott tehetségének elismertetéséért: „Amikor nem dolgozom kézirataimon, a terveimet csiszolom, s amikor nem csiszolom terveimet és nem is dolgozom kézirataimon, levonatokat javítok. Ez az én életem.”
Több jelentéktelen és sikertelen mű után 1829-ben kiadta A huhogókat, a vendée-i királypárti lázadás regényét, és A házasság fiziológiája című munkáját. Ezzel a két alkotással végre nagy sikert aratott; bekerült az előkelő párizsi társaságba, és több újság is munkatársának kérte föl. Sorra megjelenő regényei között már remekműveket is publikált: A szamárbőr, 1831, A vidéki orvos, 1833, Eugénie Grandet, 1833, Goriot apó, 1834, Elveszett illúziók, 1837-43. Munkásságában az 1830-as év fordulatot hozott: ekkor merült fel benne a ciklikus regénykompozíció gondolata.
Walter Scotthoz hasonlóan Balzac is részben azért írta regényeit, hogy csökkentse adósságait. A később Emberi színjáték néven egybefűzött regényciklusba tartozó Eugenie Grandet egyik fő motívuma a pénzfelhalmozás és a vele együtt járó erkölcsi romlás. A pénzsóvársággal és a vidéki élet nyomorával szemben megfogalmazott erőteljes morális kritikájában Balzac a meggyőző jellemrajzot a francia társadalom mélyreható változásainak szociológiai elemzésével párosítja. A regény életszerűen ábrázolja Eugenie zsarnokoskodó, fösvény apját, de kapzsiságában nem csupán személyes bűnt lát, hanem a csak pénzt számoló XIX. századi kapitalizmus világias nihilizmusának megnyilvánulását is. Az antik tragédiák egyszerűségét idéző, olykor azonban terjengős cselekmény egy burzsoá drámája, amely a narrátor szerint kegyetlenebb, mint bármely tragédia, amely az Atreusz-házat sújtotta. Eugenie élettapasztalatát behatárolja az a közeg, amelyben nevelkedett, s amelyet apjának egyetlen célja, a pénzszerzés határoz meg, végzetes romlásba döntve a családot. Korlátoltsága ellenére a lány bizonyos fokú erkölcsi méltóságra is szert tesz, hiszen olykor kifejezetten nagylelkű másokkal. Balzac egyszerre eleveníti meg az egyéni cselekedetek viszonyítási alapjául szolgáló társadalmi kereteket, valamint a nemzedékváltással bekövetkező fordulatot, ebben az összefüggésben Proust műveit megelőlegező ciklikus időkezelést kell látnunk. A társadalmi realizmus élét komikus álpátosz tompítja, Balzac többé-kevésbé mindentudó narrátorának ítéletei meglepően szórakoztatóak. E mű remekül felkészíti az olvasót a nagy realista regények befogadására.
Témakezelése meghökkentően hasonlít a korai Mikszáth Kálmán novellisztikájára
(Kerekes Tamás
